Ahol Krisna jelen van, ott a Dhama is megnyilvánul. Ahogy Krisna mindent átható, úgy az Ő dhámja is. Szent helyre látogatni egy különleges lehetőség, de legyünk nagyon óvatosak, ne kövessünk el sértéseket. Azért megyünk egy szent helyre, hogy lelki életet éljünk, hogy csökkentsük az érzékkielégítést. Hallgassunk figyelmesen a Vaisnaváktól és társuljunk Velük, de bármekkora is a tudásunk, Krisna csak akkor nyilvánítja meg magát, ha látja, hogy készek vagyunk alázatosan szolgálni Őt.
“Óh, Vrindavan dhama! Ki ne érte volna el e világon a legnagyobb boldogságot a Te szolgálatoddal? Lehajtott fejjel ezért most hódolatomat ajánlom Neked. Alázatosan könyörgöm, nyilvánítsd meg a szívemben, hogyan érhetném el a legkönnyebben Királyomat és Királynőmet! Kérlek, halmozz el kegyeddel!” (Venu-gita, 1. fejezet)
A szent helyek képesek megnyilvánítani az ott zajló kedvteléseket. Alázatos hozzáállással, tiszta szívvel képesek lehetünk megtapasztalni e kedvtelések nektárját. A Szent Dhama csak akkor nyilvánul meg teljes mértékben, ha alázatos, meghódolt hangulatban közelítünk felé. A titok a dhama szolgálata. Syamananda Pandita akkor kapta meg Srimati Radharani darsanajat, miután hosszú időn keresztül takarította a Kanaka-kunjot.
Legyünk alázatosak, keressük a szolgálatot azért, hogy elnyerhessük az Úr kegyét. Így mindig Vaikunthán élhetünk és megkaphatjuk a Dhama kegyét is.
