Krisna-völgy számunkra nem pusztán egy ökofalu, farm vagy közösség – hanem egy szent hely, dhama. Ahol Krisna jelen van, ott az Ő örök hajlékai is megnyilvánulnak. Ahogy Ő mindent áthat, úgy a Dhama is jelen lehet bárhol – még itt, a somogyi dombok között is. De ezt csak akkor tapasztalhatjuk meg, ha alázattal, szolgáló hangulattal közeledünk hozzá.
Azért jövünk a Dhamába, hogy lelki életet éljünk. Itt nem a látványosság a lényeg, hanem az, hogy csökkentsük az érzékkielégítést, fejlesszük az odaadásunkat, és Krisnát helyezzük életünk középpontjába. Hallgatunk a vaisnaváktól, társulunk velük, és igyekszünk a saját képességeink szerint szolgálni Krisnát – a templomban, a földeken, a konyhában vagy épp az iskolában.
A szent hely nem automatikusan nyilvánul meg. A kedvtelések nektárját csak akkor tapasztalhatjuk meg, ha tiszta szívvel és őszinte vággyal közeledünk. Syamananda Pandita is csak azután kapta meg Srimati Radharani darsanáját, hogy éveken át söpörte a Kanaka-kunját – csak miután szolgálta a Dhamát. A titok tehát a szolgálat. Ha megtanulunk alázatosan szolgálni, mindig Vaikunthán élhetünk – bárhol is vagyunk.
Krisna-völgy nemcsak lelki szempontból különleges hely, hanem a gyakorlati megvalósításban is példaértékű. Az önfenntartás, a természetes életmód, a tehenek védelme, a védikus oktatás és az egyszerű élet–emelkedett gondolkodás elveinek követése mind azt szolgálja, hogy életünk minden részét az Úr szolgálatának ajánlhassuk. A közösség tagjai nem csak a templomban imádják Krisnát, hanem a földeken dolgozva, az iskolában tanítva, a prasadamot főzve vagy épp a tehenekről gondoskodva is.