57. szám - Nitya-seva Hírlevél

 2020. június

 Kedves Bhakták!

Biztosan sokan ismeritek Jaya és Vijaya, az Úr Visnu transzcendentális hajléka kapuőreinek történetét – azt, hogyan átkozta meg őket a négy Kumara, s ennek következtében hogyan születtek meg démonokként a földön. Fontos szerepet játszanak az Úr evilági kedvteléseiben, s az Úr transzcendentális lakhelyén is örökké szolgálják Őt. Ebben a hónapban abban az áldásban részesültünk, hogy Jaya és Vijaya megérkeztek Radha-Syama templomába, hogy innentől fogva személyesen védelmezzék annak bejáratát. Őkegyelme Revati Raman Prabhu – akit nagyon inspirál Új-Vraja-dhama – adományozta csodálatos murti-formájukat templomunknak. Mivel szeretett volna szolgálatot végezni Radha-Syamának, Srila Prabhupadának, Sivarama Swaminak és Új-Vraja-dhama bhaktáinak, kapcsolatba lépett a lányaival és a vejeivel, akik elintézték a murtik Magyarországra szállítását.

Revati Raman Prabhu a következőket mondta a murtik jelentőségéről és tulajdonságairól: „A Jaya-Vijaya-murtik fő dolga az, hogy megvédjék a templom energiáját, és emlékeztessék az embereket arra, hogy ez a hely Isten háza. A suci-mudrával – melyben egyik kezüket tartják – a templomban lévő Úr felé mutatnak, ezzel invitálva mindenkit: »Gyertek, imádkozzatok odaadással Istenhez, s az Úr minden bűnötöktől és problémátoktól megszabadít majd benneteket.« A másik kezük pedig a tarjani-mudrát mutatja, mely azt jelzi, hogy a bhaktáknak óvatosnak kell lenniük, és el kell kerülniük a hibákat, amikor Isten házába tartanak.”

A murtik még januárban megérkeztek Indiából, a bhakták azonban nem tudták azonnal beavatni Őket. Sivarama Swami Indiába utazása előtt háromórás gyűlést tartott a templom épületéért felelős bhaktákkal és a pujarikkal, hogy eldöntsék, hová állítsák majd be a murtikat. A vírushelyzet és az önkéntes karantén miatt a beavatásuk tovább késett. Ennek a hónapnak a közepén azonban Jaya és Vijaya egy bensőséges szertartás közepette – melyen főképp a helyi bhakták vettek részt – végre elfoglalták méltó helyüket a templom középső folyosóján a bejárat közelében. Nagyon boldogok vagyunk, hogy eljöttek hozzánk, és hálásak vagyunk Revati Raman Prabhu kedvességéért.

Az e havi hírlevélben Samu történetét szeretnénk megosztani veletek, aki szintén az egyik Nitya-seva támogatónk. Samu családos ember, négy gyermek édesapja. Értékesítéssel foglalkozik, s három évvel ezelőtt találkozott a bhaktákkal Budapest utcáin. Az egyik templomi könyvosztó bhakta szólította meg, akitől vett egy Bhagavad-gitát. Mivel a családja épp akkor távol töltötte a karácsonyi ünnepeket, bőven volt ideje olvasni. Karácsony és újév között elolvasta a Gita nagy részét. Srila Prabhupada magyarázatait olvasva rájött, hogy a könyv egyik fő üzenete a szent név éneklésének fontossága. Bár nem volt imafüzére, és azt sem tudta, hogyan is kell pontosan japázni, úgy döntött, hogy elkezdi. Nem sokra rá vett egy japaláncot, s összebarátkozott a bhaktákkal a budapesti templomban. Végül pedig lehetősége nyílt részt venni Sivarama Swami egyik vlog-programján, ahol sok kérdést tett föl Maharajának. Akkor kapott egy olyan utasítást tőle, amit örökre a szívébe vésett: „Egyedüli célunk az, hogy életünk végén visszamenjünk Krisnához.”

Ez után a találkozás után Samu lelki tanítómestereként kezdett tekinteni Maharajára. És mivel az élete minden területén szeretné követni Maharaja utasításait, a Nitya-seva projektre is elkezdett adományozni.

A Nitya-seva csoport nevében szolgátok:
Syamajiu Dasi

How Can You Help?