52. szám - Nitya-seva Hírlevél

 2020. január

 Kedves Bhakták!
 
Január az új év kezdete, így lehetőségünk nyílik átértékelni az elmúlt időszakot, s fogadalmakat tehetünk az új évre lelki életünk megerősítése érdekében. Számunkra – akik ismerjük e lelki farmközösséget Magyarországnak ebben az eldugott szegletében – Új-Vraja-dhama hatalmas kincs. Azoknak, akiknek megadatott a lehetőség, hogy akár csak egyszer is megpillanthassák Radha-Syama csodálatos formáját, a kegy, amiben részesültek, egész további életüket végigkíséri. Azok közül, akik átlépték Új-Vraja-dhama kapuit, sokan arról számolnak be, hogy azonnal érzékelték a hirtelen változást a „kinti világhoz képest”, s a szívüket egy láthatatlan erő ragadta magával, mely a transzcendencia óceánjába merítette őket. Néhányan talán nem is tudják mire vélni ezt az ismeretlen érzést, de érzik a jelenlétét.

Pár itt élő bhaktát megkérdeztem arról, milyen jelzéseket kapnak a mindennapjaikban Radha-Syamától. Sokan arról számoltak be, hogy tisztán érzik a jelenlétüket, az iránymutatásukat és a védelmüket az életükben. Még olyan kis dolgokban is észlelhető a jelenlétük, hogy ha a bhaktáknak szükségük van valamire, akkor az varázslatos módon megnyilvánul, vagy ha valamilyen kérdés merül fel bennük, arra rövid időn belül magától választ kapnak. Amikor pedig nem Krisna-völgyben vannak, ürességet éreznek, mivel tudják, hogy a valódi otthonuk ott van, ahol Radha-Syama van.

Közösségünk egyik új tagja elmesélte, milyen nagy élményt jelentett számára, amikor Új-Vraja-dhamába költözhetett: „Nagyon sok templomban és farmközösségben jártam már világszerte, de sehol sem láttam ehhez foghatót. Hallottam már Új-Vraja-dhámáról sok évvel ezelőtt, amikor csatlakoztam, s mindig vágytam rá, hogy ellátogathassak ide, de végül sohasem jöttem. Gondolom, nem álltam még készen rá. Miután láttam fényképeket a murtikról, Radharani szépsége nagyon megragadott, s szerettem volna Sivarama Swamival is találkozni, hiszen ő olyan jól ismert és nagy tiszteletnek örvend az ISKCON-ban. Végül mikor tényleg eljöttem Új-Vraja-dhamába, nagyon szerencsésnek éreztem magam. Az a rövid idő, amit itt töltöttem, megváltoztatta az életemet. Egy teljesen más ember vált belőlem, mint aki azelőtt voltam. Személyesen érzem Radha-Syama jelenlétét az életemben: Ők formálnak és alakítanak át engem, hogy jobb bhaktává és jobb emberré tudjak válni a nap minden pillanatában.”

Vannak dolgok, amiket nem lehet szavakkal vagy logikával kifejezni, de azok, akik nap mint nap megélik Radha-Syama befolyását az életükben, tudják, hogy milyen is ez. Értékes ékszerként hordozzák magukkal ezt a páratlan ajándékot, bármerre is járjanak.

Januárban egy új támogató csatlakozott a Nitya-seva projekthez: egy eredetileg Indiából származó család, akik most az Egyesült Királyságban élnek. Két és fél évvel ezelőtt egy hölgy és az édesapja érkeztek vendégségbe a budapesti templomba, a vasárnapi programra. Nottinghamből látogattak Budapestre, és eljöttek a templomba is. Az egyik budapesti bhakta felajánlotta nekik, hogy leviszi őket Új-Vraja-dhamába, s ők boldogan elfogadták a meghívást. Sivarama Swami nagyon örült, amikor találkoztak a farmon, hiszen már harminc éve ismeri a családot. Néhány évvel ezt megelőzően Sivarama Swami meglátogatta a hölgy haldokló édesanyját, aki később éppen akkor távozott el, amikor Maharajával beszélt telefonon. Miután körbevezettük őket a farmon és röviden bemutattuk nekik a Nitya-seva programot, megkérdeztük, hogy szeretnének-e ők is adományozni.

Az édesapa nem igazán beszél angolul, ezért nem sokszor szólalt meg a látogatásuk során, de azzal zárta az ittlétüket, hogy mindenképpen vállalnak ők is egy Nitya-sevát. Mondta, hogy szeretne először beszélni a fiával, aki nem jött el, mivel ő foglalkozik a család pénzügyeivel, s Nottinghamben kellett maradnia. Telt-múlt az idő és a család még mindig nem utalta az adományát. Bár továbbra is kapcsolatban voltunk, sőt még el is látogattunk hozzájuk, és nama-hatta programot is tartottunk náluk, a fia valahogyan nem szánta még rá magát arra, hogy odaadja a támogatást. Minden alkalommal elkérte a bankszámla adatait, ahová utalni tudja majd a pénzt, de egyszer sem történt semmi. Januárban, pár nappal azelőtt, hogy újra ellátogattunk volna hozzájuk Nottinghambe, az édesapa afelől érdeklődött, hogy megérkezett-e már a számlára az adományuk. Megnéztük, és meglepetten láttuk, hogy tényleg átutalták a laksmit. A család az eltávozott édesanya születésnapját választotta a Nitya-seva napjául, hogy ily módon a család többi tagja mellett ő is örök áldásban részesüljön.

Jaya Radha-Syama!

A Nitya-seva csoport nevében szolgátok:
 
Syamajiu Dasi

2020. február 13., Új Vraja-dhama

How Can You Help?